Gyalogos zarándoklat a vágmagyarádi lorettoi Szűzanyához
2017. május 12. és 14. között gyalogos zarándoklatra került sor Nagymagyar és a Nagyszombat melletti Vágmagyarád (Modranka) között. A zarándoklaton 4 zarándok vett részt, 3 gellei és egy csenkei. A több mint 60 kilométeres távot végül két zarándok teljesítette, a csenkei zarándok csak Illésházáig tudott jönni, az egyik gellei zarándok meg Boldogfáig kísérte el a zarándokokat.
A gyalogos zarándoklat 8 óra után indult Nagymagyarról, ahol Naszvadi Sándor helyi plébános zarándokáldásban részesítette az útnakindulókat a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban, mely a Szent Rita csallóközi kegyhelye is. Az egész zarándoklat alatt nagyon jó idő kísérte a zarándokokat az úton és számos érdekességgel, csodával találkoztak az úton.
Illésházán megnézték a templomot, imádkoztak, majd folytatták tovább az útjukat. A jókai vízimalomnál, a Kis-Duna hangulatos partján dél körül megpihentek. Jókán a Keresztelő Szent János-templom előtt Nagy Péter helyi atya fogadta őket és megmutatta nekik a templomot, kisebb ajándékokkal lepte meg a zarándokokat és kérte őket, hogy imádkozzanak a faluért és a helyi hívekért.
Királyfára délután érkeztek meg, ahol Tomás Kulka szlovák atya már várta őket. Mesélt nekik a templomukról, a Pálffyakról és a kegyképről, hiszen ez a templom a Fájdalmas Anya búcsújáróhelye volt. Mikor a kommunisták közelítettek Királyfa felé a Pálffyak felrobbantották a kastélyukat, hogy az ne kerüljön a kommunisták kezére. A falu könyörgött nekik, hogy legalább a kastélykápolnát hagyják meg a híveknek, ami végül így maradt meg. A Fájdalmas Anya kegyképét is elvitték magukkal, ami így azóta Bécsújhelyen tekinthető meg. A mostani királyfai templomban a kegykép másolatát lehet megtekinteni.
A plébános úr vízzel látta el a zarándokokat, majd útra bocsájtotta őket. A Pálffyak kastélyából csak a Feketevízen átívelő barokk-szecessziós kőhíd maradt meg.
17 órakor Rétén a Szent István-templomban pár helyi hívő várta a zarándokokat, ahol a zarándokkal közösen énekeltek és imádkoztak, majd pedig megvendégelték a útonlevőket. Sokat beszélgették a faluról, a közösségről, a helyi magyarságról. Megkérték a zarándokokat, hogy útjuk során imádkozzanak a faluért és az ottani magyarok megmaradásáért, hogy ne asszimilálódjanak be.
A zarándokok 18:30 órakor részt vettek Boldogfán a magyar nyelvű szentmisén. A mise végén Matus Jenő helyi atya megkérte a falubeli hittantanárnőt, hogy mutassa be a zarándokoknak a templomot. Így sok mindent megtudhattak a helyi Nagyboldogasszony-templomról és a faluról.
Este a zarándokok Csatajba aludtak, majd másnap szombaton 8 órakor útnak indultak. Sajnos a helyi templomot nem tudták megnézni. Vedrődújfalut érintve érkeztek meg Gerencsérre, ahol Jozef Kaman helyi szlovák atya segítségével és közbenjárásával megnézhették a helyi gótikus Szent Márton-templomot.
Délután 4 óra után érkeztek meg Nagyszombatba, ahol a Szent Miklós-bazilika melletti zarándokszálláson szálltak meg. Bár a zarándokszállás gondozója zarándokolni ment, de egy nénit megbízott, hogy mutasson meg nekik mindent. Nagyon kedves fogadtatásban volt részük, még gulyáslevest is készítettek a zarándokoknak.
18:30kor a bazilikában részt vettek a szombat esti szentmisén. A ház gondozója estére hazaérkezett és kellemesen elbeszélgettek, majd ajánlott nekik egy orgonakoncertet a bazilikában, amibe egy kicsit belehallgattak.
Vasárnap 8 körül elindultak Nagyszombatból Vágmagyarádra, a búcsúi szentmisére. 10:30tól szlovák ünnepi szentmisére került sor a templom előtt. A mise elején üdvözölték a Via Mariae magyar zarándokait, akik a Csallóközből indultak útnak, hogy megérkezzenek ide.
A szentmisét Ján Sokol mutatta be paptársaival. A szentmise után visszaindultak Nagyszombatba, ahonnan aztán élményekkel gazdagodva busszal mentek haza.
