10) Vág-menti kegyhelyek zarándokútja

Szlovákia egyik legimpozánsabb történelmi épülete a felsőelefánti Edelsheim-Gyulai-kastély, amelyben hatvan évig működött tüdőszanatórium.

Az épület hét éve üresen áll és egyhamar nem is lesz benne semmi. Tulajdonosa, a nyitra-zobori légúti- és tüdőbetegségeket gyógyító Szent Szórád Kórház nem használja, de el sem adhatja. Csak a fenntartásra évente több tízezer eurót költ.

A Felsőelefánthoz tartozó Szentjános-birtokon álló kastély története 1369-ben kezdődött, amikor Elefánty Mihály helyi földbirtokos megalapította a helyi pálos rendházat. A monostor 1774-ig a pálosok egyik legfontosabb központja volt, ekkor II. József megszüntette a rendet. Az épületben egy ideig szeszfőzde működött, majd 1836-ban megvásárolta Gyulai Ferenc tábornok. Halála után fogadott fiára, Edelsheim-Gyulai Lipótra hagyta a kastélyt, aki barokk stílusban építtette át. Lipót báró volt Magyarország főhadparancsnoka, szolgálati kötelezettségei miatt soha nem élt az elefánti kastélyban, de fia, Lipót már itt telepedett le. A Magyar Gyermekvédő Liga elnökeként ő alakíttatta át árvaházzá a család vadászkastélyát. Fia, a sorrendben harmadik Edelsheim-Gyulai Lipót volt a kastély utolsó ura. Három lánya közül a legfiatalabb, Ilona, 1940-ben Horthy Miklós fiához, Istvánhoz ment feleségül.

Az Edelsheim-Gyulai család1948-ig tudhatta sajátjának a hatalmas kastélyt, utána államosították, és Ivan Stodola orvos, A Tuberkulózis Elleni Liga képviselője százhúsz ágyas tüdőszanatóriumot hozott létre az épületben. Kezdetben csak nőket gyógyítottak az elefánti intézetben, elsősorban a háború utáni népbetegségből, a tbc-ből, vagy ahogy akkor nevezték, szárazbetegségből. „Évente százezer lakosra háromszáz új megbetegedés jutott, ma 360 új eset jut az ország ötmilliós lakosságára. Akkoriban főleg a tiszta levegő, a napfény és a vitaminokban, kalciumban gazdag étrend gyógyító erejében bíztak, mert az 1942-ben az USA-ban feltalált tbc elleni gyógyszerekhez nehéz volt hozzájutni. Beteg viszont annyi volt, hogy 1960-ban új pavilont építettek a kastély mellé. Még a hetvenes években is több mint 200 férőhellyel működött a tüdőszanatórium, amelyet 2004-ben csatoltak hozzánk“ – mondta Daniel Magula, a nyitrai Szent Szórád Kórház igazgatóhelyettese.

Mivel a tüdőbetegek száma a védőoltásoknak és a kötelező röntgenvizsgálatoknak köszönhetően a nyolcvanas évekre minimálisra csökkent, az elefánti kastélyban a Szent Szórád Kórház geriátriai és utógondozói intézetet rendezett be. Ez tíz évig működött, de 2009-ben a kórház vezetése úgy döntött, inkább a nyitrai intézetet bővítik új épületszárnnyal, és az elefánti kastélyt bezárják. Az indok az volt, hogy a hatalmas épület fenntartása nem gazdaságos, de most sem ússzák meg kiadás nélkül, mert évente mintegy 40 ezer euróba kerül a fenntartása. Mivel az épület műemlék, nem hagyhatják teljesen a sorsára, a tüdőkórház 2009 óta több mint félmillió eurót költött rá. Felesleges terhet jelent számára, de 2024-ig nem adhatja el, sőt, bérbe sem adhatja. Az állam eredeti szándéka ezzel a megkötéssel nyilván az volt, hogy ne kerülhessen végrehajtók vagy spekulánsok kezébe a műemlék épület, de most úgy látszik, csak a kastély pusztulását éri el vele.

Hogy az épület fenntartási költsége ne növekedjen, évek óta nem fűtik, a falakról itt-ott pereg a vakolat, megjelentek a penészfoltok, néhol a tető is beázott. Egyedül az egykori ebédlőtermet temperálják, ahol a mennyezeten Johann Bergl Szent János életének jeleneteit ábrázoló öt freskója látható. Az osztrák mestert 1774-ben a pálosok bízták meg a templom díszítésével, de a kastély átépítésekor Edelsheim-Gyulai báró vízszintesen kettéválasztatta a templomot és két hatalmas ebédlőt nyert. A freskók a felső reprezentációs termet díszítik, ebben elektromos fűtőtesttel szabályozzák a hőmérsékletet. Látogatókat azonban nem engednek be a kastélyba, így már nyolcadik éve senki nem csodálhatja meg a páratlan szépségű alkotásokat, és további hét évig nem is fogja. Akkor lesz eladható, vagy bérbe adható az épület, ha egyáltalán akad érdeklődő. Az egyetlen esélye, hogy addigra úgy lepusztul, hogy olcsón fogják kínálni, és lesz, aki meglátja benne például egy luxushotel lehetőségét.

Még a kastélynál is szomorúbb sorsa jutott az Edelsheim-Gyulai család kriptája, amelyet a sorrendben második Lipót építtetett tábornok édesapja 1893-ban bekövetkezett halálakor a kastélyparkban. Az ország legnagyobb, kilenckamrás, klasszicista stílusú sírboltjában a család hét tagját helyezték örök nyugalomra, de épp az örök nyugalom nem adatott meg az elhunytaknak. Az ötvenes években az erdőben mulatozó részeg társaság betört a kriptába: lefeszegettek és elvittek néhány márványtáblát és rézfogantyút, amit tudtak, szétvertek, a koporsókból kiráncigált holttestekből pedig máglyát raktak és meggyújtották. Nemesemberek földi maradványainak meggyalázásáról lévén szó, ezt a vétséget akkoriban nem büntették szigorúan, mindössze annyi történt, hogy a helyi nemzeti bizottság befalaztatta a kilenc sírkamra ajtaját. Az élelmes látogatók számára azonban ez sem jelentett akadályt, egyszerűen kibontották a téglafalat, és elvitték a mozdítható márványlapokat. A tégla is jó árucikk volt, mert minden darabba elefántmintát égettek. Valakik a hatalmas szarkofágok fedőlapjait is megpróbálták elgörgetni vasrudak segítségével, de nem sikerült nekik. 1996-ban műemlékké nyilvánították a mauzóleumot, de a ranghoz pénzt nem adott az állam, ezért már ez sem segített rajta. A nyolcvanas években beszakadt a teteje, azóta beázik, és még 1996-ban is betörtek a sírkamrákba.

A nyitrai pedagógiai főiskola egyik, történelem iránt érdeklődő diákjának kellett 1990-ben meglátnia a szörnyű pusztítást ahhoz, hogy legalább az emberi maradványok méltó helyre kerüljenek. A somorjai Mészáros Péter mindent lefényképezett, pontos leltárt készített a kriptában fellelhető tárgyakról, és felkutatta a még élő leszármazottakat. Igyekezetének köszönhetően a helyi önkormányzat beleegyezett, hogy a kriptában fellelhető emberi maradványokat méltó módon a Csarada család a helyi templom melletti kriptájában helyezi el, egy közös koporsóban. A költségeket a külföldön élő Edelsheim-Gyulai lányok állták, a mintegy háromszáz emberi csontot Mészáros Péter gyűjtötte össze – az állam nem tett és azóta sem tesz semmit az Edelsheim-Gyulai örökség megóvásáért. A mauzóleum ugyan a község tulajdona, de annak még arra sincs pénze, hogy őriztesse. A műemlékvédők két-három évente megnézik a lepusztult épületet, de mindig csak arra jutnak, hogy ki kellene húzni a műemlékek listájáról. Egyelőre nem tették meg, de ez már képletesen szólva is csak annyit ér, mint halottnak a csók, hiszen már a vandálok sem látogatják.