„Mosakodni jöttünk” – Magyarok Nagyasszonya-búcsú Máriavölgyben

Október 6-án ismét összegyűltek a felvidéki magyar katolikus hívek, hogy együtt ünnepeljék meg Magyarok Nagyasszonya búcsúját a Pozsonyhoz közeli egykori pálos kegyhelyen, Máriavölgyben. Az ünneplőkhöz idén is számos, az anyaországból érkezett zarándok csatlakozott.

Már előző este, október 5-én megérkezett Máriavölgybe az a gyalogos csoport, amely szeptember 25-én indult Márianosztráról, hogy a Mária Út szlovákiai szakaszán zarándokolva közelítse meg a kegyhelyet. A zarándoklat szervezője, Méhes Richárd elmondta, ötödik alkalommal érkeznek gyalogosan Máriavölgybe. Az előző években a Csallóköz magyar búcsújáró helyéről, Bacsfa-Szentantalról indultak, azonban a jubileum alkalmából kibővítették az eddig csak háromnapos zarándoklatot. A szervező hozzátette, szeptember 25-én nyolc fővel indultak Márianosztráról, s a Csallóközön át haladva fokozatosan növekedett a zarándokok létszáma, végül tizenhárom fős csoport érkezett Máriavölgybe.

Nemcsak szervezetten érkeztek azonban gyalogos zarándokok a Magyarok Nagyasszonya-búcsúra: Pozsony különböző városrészeiből és a környező településekről többen is vállalták, hogy átvágnak a Kis-Kárpátokon. „Nagyszüleinkkel is így jártunk Máriavölgybe” – idézte fel egy idős úr. Egy hölgy meg is mutatta a zarándoklat „gyümölcseit”, egy papírzacskónyi őzlábgombát.

A zarándokok többsége persze buszokkal érkezett a Felvidék különböző magyarlakta településeiről. „Ez a búcsú azért jelentős számunkra, mert itt mindig megkönnyebbülünk” – fogalmazott Molnár Alajos, aki Vághosszúfaluból érkezett egy közel ötvenfős csoporttal. „Szlovákiában ma is nehéz magyarnak lenni – tette hozzá két idős hölgy, akik szintén népes csoport tagjaként zarándokoltak Máriavölgybe Peredről –, de itt, a kegyhelyen szinte kézzelfogható az összefogás. Itt van a legnagyobb szeretet. Sok ismerőssel találkozunk, megöleljük egymást, örülünk egymásnak. Nagy megerősítést kapunk Máriavölgyben.”

Az anyaországot több egyénileg érkező család mellett a Mária Rádió önkénteseinek buszos zarándokcsoportja képviselte. Egyikük elmondta, korábban kisebb csoportokban már részt vettek a máriavölgyi magyar búcsún, az idei az első alkalom, hogy nagy busszal érkeztek. Ez a zarándoklat nemcsak egyfajta jutalomút az önkéntesek számára, hanem találkozási lehetőséget, szakmai eszmecserét is biztosít a felvidéki Mária Rádió munkatársaival.

A Magyarok Nagyasszonya-búcsú, melyet 1996 óta szerveznek meg a felvidéki magyar katolikusok hetilapja, a Remény támogatásával, rózsafüzér imádsággal, majd Mahulányi József nagymegyeri esperes-plébános elmélkedésével kezdődött a kegyhely közelmúltban felújított lourdes-i barlangja előtt felállított szabadtéri oltárnál. Az ünnepi szentmisét Hal’ko József pozsonyi segédpüspök mutatta be.

A szentmise kezdetén Albán József, a Remény főszerkesztő-helyettese üdvözölte a megjelenteket. Köszöntőbeszédében rámutatott, az első csoda, amely Máriavölgyben történt, egy torzszülött gyermek meggyógyulása volt, akit édesanyja a szentkút vizében mosdatott meg. „Nekünk is vannak torzulásaink: a sebek, amiket kapunk, és azok, amiket mi adunk. Azért gyűltünk össze a búcsúra, hogy segítsünk egymásnak »mosakodni«.”

Prédikációjában Hal’ko József püspök először a kegyhelyen állított hálatáblákról beszélt, melyek közül kiemelkedik egy, melyet nem egy személy vagy család adományozott, hanem egy biztonságtechnikai cég hálából a vállalkozás sikeréért. Figyelemre méltó, hogy egy olyan cégnek van sikere, amelyik zárakat, lakatokat készít: akkor szoktunk bezárkózni, amikor félünk egymástól; zárt ajtók jellemzik emberi kapcsolatainkat is. A kegyhelyre azonban most együtt érkeztünk, akár egy közösség, egy család.

Máriavölgybe mi is „mosakodni” jöttünk, kérni a kegyelmet, hogy közösséggé váljunk; hogy jóakarat és szeretet uralkodjon köztünk – folytatta Hal’ko József, a kegyelem elnyeréséhez pedig három dolgot javasolt: elsőként a rózsafüzér közös imádkozását. A rózsafüzér során közösen így szólítjuk meg az Istent: „Mi Atyánk”, ezzel azt is mondjuk egymásnak: „Te vagy az én testvérem.” Közösen kérjük Szűz Máriát, hogy érettünk, bűnösökért imádkozzon: ezzel elismerjük egymás előtt, hogy bűnösök vagyunk. A második fontos dolog, hogy mindig tekintsünk Máriára mint a napba öltözött asszonyra, a harmadik pedig az Eucharisztia, hiszen annak ünneplésében is átélhetjük a Szűzanya jelenlétét.

Az Eucharisztia ünneplésében háromszor találkozhatunk Máriával, elsőként a felajánláskor, hiszen Mária is felajánlotta magát: „Íme az Úr szolgálóleánya”. A második alkalom az átváltoztatás, hiszen ma is ugyanúgy a Szentlélek erejével változik Krisztussá a kenyér és a bor, mint amikor Jézus megtestesült az angyali üdvözletkor. A harmadik alkalom az áldozás, mert úgy állunk Isten színe előtt, mint Szűz Mária: Jézus kopogtat a szívünk ajtaján, ő be akar lépni az életünkbe, fel akar emelni, meg akar minket mosni. Álljunk elé mi is hittel, nyitottsággal és szeretettel. Ha mindezt megtesszük, nem lesz többé szükség lakatokra, zárakra és biztonsági ajtókra, hiszen úgy fogjuk egymást átölelni, mint a testvérek – biztatott a szónok.

„Lépjünk be az ünneplésbe! Tedd a szívedet a paténára; helyezd el rajta szenvedéseidet, sebeidet, kéréseidet! Felajánláskor a pap ezt fogja fölemelni az éghez, kérd te is, hogy változzon át. Engedjük meg Jézusnak, hogy átöleljen minket!” – zárta homíliáját Hal’ko József pozsonyi segédpüspök.

Máriavölgy (Marianka, Marienthal) középkori eredetű kegyhely, Nagy Lajos király 1377-ben adományozta a pálos rendnek. Ma három nemzet búcsújáró helye, magyarok, szlovákok és németek imádkoznak itt közösen. A völgyet keresztezi a Mária-patak, a Szűzanya patakja. A forrásnak gyógyító hatást tulajdonítanak, hosszú sorok kígyóznak előtte, különösen zarándoklatok alkalmával.

A cikk a Magyar Kurír honlapján jelent meg:

http://www.magyarkurir.hu/kulhoni/mosakodni-jottunk-magyarok-nagyasszonya-bucsu-mariavolgyben#lightbox['g90914']/14/