Csodás élmények és kedves vendéglátás Kárpátalján

Az indulás Dunaszerdahelyről, a vasútállomás elől, szeptember 14-én (szombaton) 5 órakor volt. A zarándokok nagy többsége itt szállt fel, de voltak még felszállók Nagymegyeren és Komáromban is. A buszos zarándoklaton 35-en vettek részt.

Komáromban, a Szent András-bazilikában volt szentmiséjük és zarándokáldásban is részesültek.

Útjukat Magyarország északi területén folytatták, hosszabb, rövidebb megállókkal. Délután 3 órakor lépték át az államhatárt, Beregsurány-Asztély határátkelőhelynél, megérkezvén Kárpátaljára. Itt csatlakozott hozzájuk Izsák Tibor tanár úr, aki az itt tartózkodásuk ideje alatt a honismeret-vezetőjük volt.                                                        

A pénzváltás után először a Beregszászi járás székhelyét, Beregszász belvárosát nézték meg. Itt hozták létre az első településeket a Vereckei-hágón átkelő magyarok. Ez a vidék volt a Rákóczi felkelés bölcsője. Itt élnek a legnagyobb számban a magyarok.

Megtekintették a szépen felújított II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, ahol a honismeret-vezetőjük is tanít, s melynek diplomáját az ukrán állam is elismeri. Amint megtudták, több magyar óvodában, általános iskolában, középiskolában és gimnáziumban biztosítják az oktatást. Számos nevezetességet tekintettek meg Beregszász belvárosában sétálva, mint a volt megyeházát, a római katolikus templomot, a színház épületét, Szent István király mellszobrát.                                                                                                                                                   

A beregszászi városnézés után,18 óra körül érkeztek meg a szálláshelyükre, Mezőváriba, ahol magyar családoknál 2x2 ágyas szobákban voltak elszállásolva, mind a 3 éjjel. A családok biztosították számukra a reggelit és a vacsorát. A szállásadók a finom ételeikkel és a hatalmas vendégszeretetükkel minden zarándok szívébe belopták magukat. Mezővári Beregszásztól 11 km-re található, körülbelül 3000 lelket számláló község, melyet többségben magyarok lakják. Van itt magyar óvoda, általános iskola, zeneiskola, református templom a parókiával. A falu központjában található a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékműve. Itt született Kepes Gyula orvos, az északi-sarki expedíció tagja és Vári Fábián László költő, író. II. Rákóczi Ferenc is töltött itt egy éjszakát.   

Második nap, 15-én, a reggeli után indultak a szomszéd településre, Borzsovára, ahol szentmiséjük volt a görög katolikusok és a római katolikusok közös templomában, melyet a velük zarándokló lelkiatya, Ft. Németh Rezső atya mutatott be.

Az útjukat Munkács felé folytatták, honismeret-vezetőjükkel. Munkács Kárpátalja központi részén terül el, a Latorca folyó partján. Gazdasági szempontból és lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városa, Ungvár után. Már messziről jól látható volt a síkságból kiemelkedő, a vulkanikus eredetű sziklahegy tetején álló munkácsi vár három szintje: az alsó vár és a középső vár a bástyákkal, a legmagasabban fekvő és a legrégibb rész a fellegvár.

A vár nagy jelentőséggel bírt a Habsburg-ellenes mozgalom korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, a Rákóczi-szabadságharc idején és az 1848-49-es forradalom idején. A vár börtönként is szolgált, több neves forradalmár is itt raboskodott. Ma műemlék, benne múzeummal, melyet a zarándokok is megtekintettek. A várat körbesétálva, tekinthették meg a Fellegvár udvarán álló kutat, melynek mélysége 86 méter, a Lorántffy bástyáján található Zrínyi Ilona és a kis II. Rákóczi Ferenc szobrát, az emlékoszlopot s rajta a kiterjesztett szárnyú turulmadárral.

Megismerkedtek Munkács főterével, megtekintették a 14. századból megmaradt templom szentélyét, amely most Szent János-kápolna, az 1904-1905 között épült Tours-i Szent Márton székesegyházat, Szent Márton szobrát, a 17. századi Rákóczi-kastélyt – a Fejér-házat, a város szülöttjének, a híres festőművész, Munkácsy Mihály szobrát.                                                           

Munkács után Ungvárba vezetett az útjuk. Ungvár Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése, az Ung folyó két partján terül el. Ma a lakosság nem egész 10%-a magyar. A Vereckei-hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől. Ekkor a Ungvár a város területén álló várat jelentette.

Az ungvári vár Kárpátalja egyik leghíresebb műemléke. Egy várkastéllyá átalakított belső várból áll és azt övező parkból, melyet négy füles bástyával és egy háromszögletű bástyával megerősített védőfal vesz körül. Ma a várkastélyban a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és Képtár van, melyet a zarándokok is megnéztek.

A várkertben megnézték a turulszobrot, a vár szomszédságában pedig a szabadtéri és néprajzi múzeumot a faházakkal, berendezéseikkel és az ortodox fatemplomot.

A Káptalan utcára visszatérve megtekintették a kéttornyú görög katolikus székesegyházat, benne a 18. században készült gazdagon aranyozott ikonosztázát, Rómzsa Tódor, görög katolikus püspök emlékhelyét. A Színház térre érve rápillanthattak a Korona Szálló épületére és a Színház téri zsinagógára. 

A gazdag program után, hazatérve Mezőváriba, a vacsora után kellemes élményben volt részük a református templomban. Koncertet adtak a helyi Kovács család tagjai és néhány népviseletbe öltözött lány, “Maradunk“ címmel.   

A harmadik napot (szeptember 16.-át) ismét szentmisével kezdték a borzsovai templomban. Majd útjukat folytatták a Vereckei-hágó felé. A hágóra, aminek 841 m a tengerszint feletti magassága, Alsóvereckén keresztül jutottak fel, eléggé rossz, kacskaringós úton. A honfoglaló magyar őseink többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe.

Az 1896-ban felállított emlékművet az 1950-es években szétbontották. Az 1996-os emlékművet folyamatosan rombolták az ukrán ultranacionalisták, ezért  magyar állami támogatással, 2008-ban újjáépítették. A honfoglalási emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, melyek a Kárpáton átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják, a kapu nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő  található. Meghitt pillanat volt itt állni és elénekelni közösen a magyar himnuszt. Kovács Vilmos: Verecke című versével mondtak búcsút a Vereckei-hágónak, melyet Izsák Tibor tanár úr szavalt el.

Útjuk Szolyvára vezetett, az emlékparkba. Az 1944 novemberében létesített szolyvai gyűjtőtábor áldozatainak, vagyis a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak emléket állító emlékművét 1994. novemberében avatták fel. Az emlékmű később újabb emlékművekkel bővült. 2004-ben helyezték el a neveket tartalmazó márványtáblákat a fő emlékmű siratófalára. 2008-ban avatták fel a kápolnát. Itt mondtak el egy imát az elhunytak lelki üdvéért. Megrázó élmény volt látni azt a sok nevet, ami a márványtáblákon volt feltüntetve.

Útjuk ezután egy kellemesebb helyre vezetett, a beregvári Schönborn-kastélyhoz, és annak csodálatosan szép parkjába. A Schönborn család jelentős szerepet játszott Kárpátalja, de különösen Bereg vármegye történelmében. A kastély 1890-1895-ben épült, egy vadászkastély helyén, divatos angol Tudor-féle stílusban és a Schönborn család birtokába maradt 1944-ig. Jelenleg a kastély szanatóriumnak ad otthont, de parkja látogatható, amelyben egy gyógyvizű forrás is található.                                                                               

Az utolsó napot (szeptember 17.-ét), miután búcsút vettek kedves szállásadóinktól és megköszönték azt a sok szeretetet és finomságot, amit tőlük kaptak, ismét szentmisével kezdték, Csetfalván a görög-római katolikus templomban, melyet 1990-ben kezdtek építeni és 2001. június 4-én szenteltek fel.

A Tisza jobb partján fekvő falu a középkorban jött létre és nevét a népmonda szerint Cset nevű alapítójáról kapta. Ezután átsétáltak a szomszédos református templomba, ahol a helyi honismeret-vezetőjüktől megtudták, hogy a 15. században épült templom a népi építészet egyik legszebb épülete, a 18. századi zsindelyes, négyfiatornyos, szoknyás fa haranglábbal együtt. A templom ékessége még a hajó és a szentély fakazettás mennyezete a 18. századból.

Az utolsó megállójuk ismét Beregszász volt, ahol megtekintették a Beregvidéki Múzeumot, amely az 1629-ben épült Bethlen-kastély épületében található, ami Beregszász egyik legrégibb épülete. A múzeum helyi gazdag gyűjteménye bemutatja az egykori Bereg vármegye eseményekben, tragikus fordulatokban gazdag ezeréves történetét, az itt élő magyarok, ruszinok és más nemzetiségek szabadságküzdelmét. A múzeum tárlata időrendi sorrendben mutatja be a vidék múltját, történelmi ereklyéit. Megtekinthetők a vidéken található ásványi kincsek. Az egyik teremben kapott helyet a beregszászi festőművész, Garanyi József 30 alkotása. Különösen gazdag a  múzeum néprajzi, érem- és papírpénz gyűjteménye.                                                                                    

A Beregvidéki Múzeum megtekintése után egy üzletközpontban álltak meg, ajándékot vásárolni szeretteiknek, egy kis emléket Kárpátaljáról, majd 13:30 órakor elindultak hazafelé, imáikkal hálát adva a csodálatos négy napért, melyet Kárpátalján töltöttek el.

A sok szép látnivalón kívül megtapasztalhatták az itt élő magyar testvéreik vendégszeretetét, kitartását a hitben és magyarságuk megőrzésében. Mindnyájan úgy búcsúztak, hogy még visszatérnek ide, Kárpátaljára. Dunaszerdahelyre 22:30 órakor érkeztek meg.