Zoboralja és környékének zarándokhehelyein jártunk

   Zsitva-völgye, Garam-mente és a Zobor-vidék szomszédos régiók, melyeknek közelsége a múltban összekapcsolta az itt élők kultúráját, vallásos életét. Több esetben évente hagyományos búcsújáróhelyek voltak az emberek kedves találkozásainak helyszínei, ahová tömegesen zarándokoltak a legkisebbektől az idősebb korosztályig.

    Sok-sok barátság, de elsősorban Istenbe vetett reménysugár övezte a kegyhelyeket, amelyek felkeresését határozta el a Via Mariae polgári társaság Mindenszentek havának második szombatján. Gyűjtőautóbusszal nyitrai, berencsi, nagykéri, nagycétényi, csehi, kálazi zarándokok közel százan indultak útnak Hegyi Péter nagycétényi káplán lelki vezetésével.

Elsőként Zsitvaújfalu volt célpontunk, ahol magyar vonatkozású emlékekkel találkoztunk. Zsitvaújfalu (Nová Ves nad Žitavou) község Nyitrától 20 km-re keletre, a Zsitva jobb partján fekszik, a török hódoltságot követő időkben, különösen a XVIII.-XIX. században indult fejlődésnek, amikor három kastély is felépült a faluban, katolikus templomukat pedig 1789-ben Szent Tamásnak szentelték. A templom körüli temetőben egy sírkereszt áll, amelyen Juhász Péter és Kittenberger Katalin neve áll. A nagy afrikánus, tudós és vadászíró Kittenberger Kálmán rokonságáról van szó, akik közül több világi pap, bencés rendi pap-tanár és kántortanító is volt.

Zsitvaújfalun született 1898. április 4-én Bíró Lucián, bencés szerzetes, publicista, lapszerkesztő, tankönyvíró, tanár is. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán folytatta, de ugyanakkor a magyar-latin szakot is elvégezte, majd tanári diplomát szerzett. A világháború után 1918-tól két évtizeden át a révkomáromi bencés gimnázium jeles tanára volt. Őszinteségével, közvetlenségével és tudásával kivívta tanítványai tiszteletét. A tapasztalt szerzetestanár bekapcsolódott a szlovákiai magyar cserkészmozgalomba és a cserkészet egyik fő szervezője és vezetője volt. Tanulmányokat, cikkeket írt a katolikus egyházi lapokba, a Világosság című oktatásügyi folyóiratba is. Bíró Lucián 1990. május 15-én hunyt el Komáromban, ott pihennek hamvai.

    A zsitvaújfalusi kegyhely a „kutacska“ köré épült, melynek 1860 óta bőséges forrást adó vizét sok ezer ember issza abban a reményben, hogy gyógyító az ereje. A legenda szerint ugyanis Mária itt megjelent kisdeddel karján egy arra járó pásztornak, másik kezében pálcát tartva, majd megérintve a földet, forrás keletkezett és szólt a pásztorhoz, hogy aki a vízből iszik és elhiszi gyógyító erejét, az meggyógyul. Rögvest a helyiek búcsújáró helyet építettek Mária tiszteletére, ahová azóta minden esztendőben jönnek a zarándokok és évente egyszer a Boldogságos Szűz Mária Királynő ünnepén magyar szentmisét is szolgálnak.

   E kegyhelyen keresztutat járó zarándokcsoportunk megtapasztalta, hogy esőben érkezve, reményt nem feladva is tudunk lelkierőt gyűjteni, ugyanis közben az időjárás is kegyes lett hozzánk és volt még lehetősége mindenkinek a forrás vizéből merítve megcsodálni a tágas zarándokhelyet, melyet a közelmúltban teljesen felújítottak.

   Innét továbbindultunk Garamszentbenedekre, az egykori bencés apátságba, mely a Garammenti-Inóc déli részén, a Garam völgyében fekszik, ez hazánk második legnagyobb kolostora. A kolostorépület mellett fontos szerepet töltött be a múltban a török elleni fellegvár, valamint a Szent Benedeknek és Szűz Máriának szentelt gótikus bazilika.

   Elsőként a bazilika kapuján Mátyás király feltűnően kiemelt szobor-alakját figyeltük meg, aki 1483-ban a bencéseknek II. Pál pápától kapott Szent Vér ereklyét (Veronika kendőjének egy darabját) ajándékozta a bencéseknek. 1510-ben az ereklyének külön oltárt készítettek, s ma az ereklyét a bazilikához 1713-ban épített Szent Vér kápolnában őrzik.

   Idegenvezetőnk részletes bemutatójára, az egész komplexum ismertetésére a régi kolostorban, majd a bazilikában került sor. Megtudtuk, hogy az objektum első írásos említése 1075-ből származik I. Géza királytól, aki gazdag adományokat ajánlott fel a bencés apátság számára. 1384-től 1424-ig az eredeti román építményt gótikus stílusban átépítik, így egy háromhajós, két tornyos bazilikát alakítanak ki. Ebben az időben épült meg a gótikus kerengő is. 1423 körül a templom északi felén elkészültek a freskók a Szent György legendáról. Az átépítés után háromszor is leégett. 1462-ben elkezdték a teljes felújítást, majd 1483-ban felszentelték. A török háborúk idejében a kolostor köré reneszánsz várfalakat építettek ki, melyek bástyái mind a mai napig fennmaradtak. 1950-ben az egész komplexum a szerzetesek internálótábora lett. Az egykori apátságot 1970-ben nemzeti kulturális emlékké nyilvánították. A kolostor 1999 óta a lengyelországi pallotinus rend igazgatása alatt áll.

   A garamszentbenedeki bazilika megtekintése után következett a rózsafüzér imájának elmondása, amellyel befejeződött zarándoklatunk második programpontja.

Zarándoknapunk Alsóbodokon folytatódott szentmisével, melyet Hegyi Péter lelkivezetőnk mutatott be a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában. A szentmise után Esterházy János hamvait magában foglaló sziklabarlangot tekintettük meg, ahol Paulisz Boldizsár, a zarándokközpont és az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola létrehozójának sírhelye is található.  Az idegenvezető által sok érdekes részletet hallottunk a mártír életéről, a kommunizmus kegyetlensége miatt ártatlanul elpusztult áldozatokról, kiknek egyike volt Esterházy János is. Végül az Esterházy János Emlékmúzeum tárlatát megtekintve újabb tényeket ismertünk meg Isten szolgájáról.

Este lett, besötétedett, a gazdag ismeretekkel tűzdelt zarándoknap véget ért. Lelkileg feltöltődve, Isten kegyelmével megerősödve térhettünk vissza otthonainkba, hogy családjaink, rokonaink és ismerőseink körében tovább adjuk mindannyiunk számára a megtekintett zarándokhelyek csodálatos üzenetét.

Patay Péter

Az alábbi cikk megjelent a Remény című katolikus hetilap hasábjain is.