Zoboraljiak gyalogos zarándoklata Márianosztrára

Valójában mit is jelent a gyalogos zarándoklat: rendhagyó kirándulást, erőt próbáló túrát, lelki feltöltődést, vezetett zarándoklatot, esetleg klasszikus búcsújárást? Erre a választ csak azt tudja, aki legalább egyszer részt vett ilyen jellegű rendezvényen. 
   Az idei 1. Zoboralji gyalogos zarándoklat utáni pozitív visszajelzések a Via Mariae / Mária Út / Polgári Társulást a régióból további szervezésre serkentette az idei év október első vasárnapján.   

   Ezáltal mintegy félszázan ismét útrakelünk, hogy részt vegyünk  a Pálos 70 elnevezésű zarándoklaton Szob és Márianosztra kӧzӧtt.  A Duna bal partján található kisvárosba autóbusszal indulunk az Alsóbodok – Nyitra - Nagykér – Érsekújvár - Szalaka - Szob útvonalon.
   Időben megérkezünk Szobra, ahol már nagy tӧmeg várakozik indulásra várva. Kӧzben a zarándoklat meghívóját olvassuk:
   Aki még célba akar érni, aki nem akar lemaradni a gyaloglás élményéről – jöjjön, várjuk a nagy nap reggelén!
Hagyományos búcsújáró zarándoklat, vezetett imával és énekekkel.
Mindazoknak, akik rövid távot szeretnének menni, bekapcsolódni, s hagyományos búcsújáró zarándoklattal, közös imával és énekszóval szeretnének megérkezni a 10.30-kor kezdődő márianosztrai búcsúra.

Úthossz: 7,5 km
Szint: 180 m
Az indulás helye: Szob, vasútállomás
Az érkezés helye: Márianosztra, Magyarok Nagyasszonya Bazilika
Indulás: 8:15
Útvonal: Szob – Sukola-kereszt - Márianosztra
   Elérkezett az indulás ideje. Csatlakozunk a Budapestről érkező zarándoktestvérekhez. Nagyon sokan már 3. napja zarándokolnak a Sziklatemplomtól, mi is velük tartunk. A hosszú sorban indulókkal együtt hamarosan jobb-bal kanyarkombinációval egy alagúton áthaladva érkezünk a 12-es főúthoz. A zebrán átkelve még utoljára visszatekintunk a szobi Szent László-templom tornyára, és immáron a kék és piros kerékpárút jelzésekkel folytathatjuk az utunkat egyenesen tovább emelkedve. Nemsokára elfogynak a házak, majd az aszfalt is kikopik a talpunk alól, kinn a természetben haladunk tovább. A Pálos szerzetesek által vezetett zarándoktúra imákal, énekekkel, szebbnél-szebb gondolatokkal van kísérve.  Kӧzben hallgatjuk Fr. Bulcsú az egyik vezető pálos szerzetes elmélkedéseit, melyek mélyen vésődnek szívünkbe:
„Eltelt a lelkem nehézséggel, gonddal, gyötrelemmel. Zaklatottan haladok felfelé a köves hegyoldalon, hogy egy kicsit magam mögött hagyhassam a városokat, s velük együtt a mindennapjaimat is. Bakancsom talpa alatt apró kavicsok csikorognak.
Egy kis időre most megállok. Kifújom magamat. Az őszi nap fáradt sugarai helyenként áttűznek a fák levelei között. Templomi képet idéz elém a környezet. A hatalmas fák sima, szürke, égbetörő törzsei, mint bazilikák és katedrálisok széles oszlopcsarnokai.  Valóban olyan, mintha egy templomban járnék. Egy templomban, melynek alkotója a természet. A természet, amely nem más, mint maguk az erdők, a hegyek, a völgyek, a vizek, a kéklő égi tengerek. Igaz, hogy a körülöttem lévő templomot ez a természet alkotta, de vajon a természetet ki alkothatta?
„Te voltál az, Istenem! Te teremtetted a mindenséget, a természetet, s benne engem. Most, amikor körbenézek, a Te művedet látom mindenben. Mint amikor egy csodás festményt nézek, egy szobrot, egy remekművet. Tudom, az alkotó nem azonos az alkotásával, de a műből mégis megérezhető a művész lelkülete. Éppen így, Te sem vagy azonos a természettel, de megérezhető benne a Te lelkületed, megtapasztalható e műveden keresztül a Te szent Lelked.”

 Bulcsú testvér elmélkedése kӧzben egy útirányjelzőtábla mellett haladunk, majd félúton megérkezünk a Sukola-kereszthez. Az Érsekújvárból 1928 után ide települt Sukola család állítatta a fekete márványból készült, fém korpuszos  keresztet. Felirata: Isten dicsőségére állítatta Sukola István és neje, Dikácz Ida 1943. VIII.  Az 1950-es években ledontotték a keresztet. És állíttatóját kuláknak nyilvánították. 2006-ban Sukola István lánya, Márta állítatta helyre,  Beer Miklós váci püspӧk szentelte újra. A Bӧrzsӧny-hegy egyik legismertebb keresztjénél ima, kis pihenés majd enyhén kanyargós szakaszon folytatjuk utunkat  a Mária út jelzett vonalán. Kӧzben a távolban feltűnik a márianosztrai bazilika magasan kiemelkedő épülete. Kӧzelebb érve aszfalton balra kanyarodunk.                                               
   Beérünk Márianosztrára, mely község Pest megyében, a Szobi járásban. Neve eredetileg Nostre volt,  míg a Mária előnevet 1759-ben az itteni kolostor templomában 1759-ben elhelyezett czestochowai Fekete Mária-kegykép után kapta. Márianosztra (Nosztra) nevét 1352-ben V. István király oklevele említette először. Nagy Lajos magyar király1352-ben - az oklevél szövege szerint – a Bӧrzsӧnyben kolostor és konvent létesítése számára területet, építőanyagot adott "in nostre" (a sajátjából) s később is gazdagon megajándékozta őket. A kolostor és mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a kegytemplom felépült. Ez az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára épített kolostor és templom kisebb megszakításokkal 1786-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig a pálosoké maradt.
   Megérkezünk a bazilikához, ahol már a Magyarok Nagyasszonya ünnepe kezdődik, a bazilika főbúcsúja. XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával  engedélyezte hazánknak az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére. Kezdetben október 2. vasárnapján ünnepelték, majd X. Szent Pius pápa tette át október 8-dikára. A II. Vatikáni zsinat után rövid ideig szeptember 12-dikén tartották az ünnepet, de 1984-től ismét október 8-dikára  helyeződött.                                                                                                                            
   A korábbi évekhez hasonlóan gyalogos zarándokok százaival érkeznk meg a bazilikához, ahol P. Vizi András nosztrai perjel-plébános fogadja és  köszönti a gyalogos zarándoklókat, akik sokan kinnrekedve élik át a szentmisét.
   Az ünnep főcelebránsa P. Forray Tamás  jezsuita tartományfőnök, homíliában kiemelte: "Az élet is egy zarándoklat, ahl időnként elfáradunk, mert emberi erőnk véges, de ha nyitott a szívünk megtapasztalhatjuk, hogy az Úr velünk van. Ha hiszem, hogy Isten jelen van, akkor Isten segít megoldani a problémákat. Isten erejével minden lehetséges!"
   Szentmise után hagyományokhoz híven  a márianosztrai hívek agapéval várják a zarándokokat a bazilika előtti téren. Az agapé után a Márianosztrai Fegyház és Börtön fogvatartottainak könnyűzenei együttese tart zenei áhítatot a bazilikában. A szertartás és a program végén lelkileg megújulva, teljes búcsúban részesülve távozunk a Magyarok Nagyasszonya főbúcsúról. Magunkkal visszük a nap emlékeit, amikor szerzetesek, fiatalok és idősebbek, kereszttel, zászlókkal, hosszú sorban zarándokolva haladtak, hogy megérkezzenek Márianosztrára az ünnepi szentmisére. 

   Ismét megtapasztaltuk, hogy a gyalogos zarándoklat lehetőséget ad a lelki elmélyülésre, találkozásra hív a természetfelettivel, Istennel a természet 
szépségeiben, a csendben, az imádságokban, de egymással is. Programunk után hazaérve azzal köszönünk el, szép nap volt, lélekben és érzésekben gazdagodtunk.

Patay Péter