Nagyböjti buszos-gyalogos zarándoklat a pozbai kutacskához
2024. március 16-án gyűjtőautóbusz indult Dunaszerdahelyről Albárt, Ekecset érintve Újlótra /V. Lovce/, ahonnét 9 órakor kezdetét vette a nagyböjti gyalogos zarándoklat az Újvár melletti pozbai kegyhelyre, 43 zarándok részvételével. Két zarándokot az autóbusz Bellegszencsre /Podhájska/, a gyógyvizéről ismert településre vitte, ahol volt lehetőségük ebédre, kávéra, majd a pozbai kegyhelyre, ahol imádságos lelkülettel várták a gyalogosan érkező zarándokokat.
A 10 km hosszú szakasz első negyede emelkedővel indult, majd kevésbbé nehéz szakaszok következtek. Az út nagyrésze földúton haladt, kivéve az utolsó kilométert, amely autóúton vezetett. Az előző napok esős időjárása miatt az Újlót közelében található emelkedős Kálvária mentén nehezebben lehetett haladni, mivel az út teljesen átázott. De miután már a nehezén túljutottak és felértek a dombtetőre, azután már jobban tudtak haladni, az itt-ott sáros terepen.
A zarándokok rózsafüzért imádkozva, vallási énekeket énekelve, kisebb-nagyobb pihenőkkel járták végig az utat. Útközben volt félórás csendszakasz, silentium, amikor mindenkinek volt lehetősége elmélyülni, Istenre figyelni.
A kegyhelyre 13 órakor érkeztek meg, ahol a zarándokokat Hegyi Péter, érsekújvári káplán várta, aki a hálaadó szentmisét mutatta be. A szentmise előtt a zarándokok keresztutat végeztek a kálvárián, melyet felajánlottak a beteg zarándokokért, akik nem tudtak részt venni a zarándoklaton, a káplán úr pedig kiszolgáltatta a bűnbánat szentségét.
A szabadtéri hálaadó szentmise 15 órakor kezdődött, melyet a békéért ajánlottak fel a zarándokok. A szentmise végén megköszönték Péter atyának, hogy a lelkipásztori teendői mellett időt tudott szakítani, hogy bemutassa a legszentebb áldozatot és a helybeli sekrestyésasszonynak a szívességét, hogy elkészítette az oltárt a szentmiséhez.
A kegyhely története a 18. századba nyúlik vissza, amikor a máriacsaládi zarándoklatokat a zarándokok a pozbai erdőn keresztül tették meg. Egy ilyen alkalommal egy forrásnál pihentek meg és úgy vélték, hogy a forrás vizének gyógyító ereje van. Ez lett az alapja a pozbai Szentkút csodatévő erejének.
A zarándokoknak volt lehetőségük körülnézni a kegyhelyen, betérni a 1914-ben a Fájdalmas Anya tiszteletére épült kápolnába és az 1926-ban a Szűz Mária Szent neve tiszteletére felszentelt kápolnába csendes imára. A zarándokok hálatelt szívvel, lelkileg feltöltődve indultak haza.
